Évia - Euboia -Evvoia - Εύβοια

Euboea szigete, újgörögül Évia (a középkorban Negroponte), a Görögországhoz tartozó második legnagyobb sziget, mely az Égei-tengerben fekszik.



Észak Évia: a fenyőgyanta begyüjtése, elterjedt foglalatosság a lakosság körében

A hosszúkás, szabálytalan alakú sziget ÉNy-ról DK-i irányban húzódik el Görögország keleti partja mellett, melytől 10-12 km. közepes szélességű csatorna (az Éviai hasadék)választja el. Ezt a csatornát, mely egy hosszúkás, nagy, tengervízzel teli tóra hasonlít, északi részében Atalanti, déli részében pedig Evriposzi-csatornának (néhol öbölnek) hívják. Legkeskenyebb, középső részén, ahol a Chalkida-i felnyitható híd vezet át rajta, 65 méter széles. A hasadék mély, középső részénél mértek már 500 m mélységet is, ez a nagyobb halak vonuló helye. Nyáron gyakran látni csapatosan és komótosan haladó delfineket, melyek játékos ugrálásukkal gyönyörkedtetik a nézőket.

Északnyugaton a sziget a Lihada, délkeleten pedig a Mantelo fokban végződik; e két pont egymástól 195 km. távolságra fekszik.
A szélessége 5 és 52 km. közt váltakozik. Éviát É-on az Oreii és a Trikerii, D.-en Androsz szigetétől az Oropoi-csatorna választja el. Összterülete 3775 km2.

Évia rendkívül hegyes és igen termékeny. A csaknem mindenütt jelen lévő hegyek, dombok szép és gazdag völgyeket zárnak körül. Főbb hegycsoportjai: ÉNy-on a Lihada (945 m.) és a Plakovuno (a régi Telethriusa), középen a Dipszo-Kandili (1341 m.) és a Dirfi-hegy (1745 m.) D-en pedig a Hagiosz Eliász (a régi Ochia, 1205 m.). A legnagyobb síkság a Lelanthei, középen, Khalkisz közelében van; rajta meleg források fakadnak.

A nagyobbára őskőzetekből álló szigeten különböző színű márványt és márványerezetű követ bányásznak, különösen híres a Karisztos város közelében lévő kitermelőtelep. Ezen márványnak a híre már az ókorban is megvolt. A mai modern görög házak udvarait és kerítéseit jellegzetesen a Karisztoszi kő dísziti, mely a szürke és vörös minden változatában pompázik.

A növényzet rendkívül buja és gazdag. A sziget flóráját a Thassosi-hoz, a Korfui-hoz és a Skopelosi-hoz lehet hasonlítani. Lakói többnyire még mindig földművelők és állattenyésztők, gabonaneműeken kívül különböző gyümölcsöt, olajfát és szőlőt termesztenek, a sziget legelőin pedig juhokat tenyésztenek, melyeknek gyapjúját exportálják.

Az utak hiánya és a lakosság indolenciája a sziget jelentékenyebb fölvirágzásának állta útját sokáig, a helyzet ma már változott. Évia egykoron nemcsak márvány-, de réz- és vasbányáiról is híres volt. Magnezitet a sziget É-i részében Aszpri-Vrakhi közelében ma is jelentékeny mennyiségben bányásznak, a Mantoudi-hoz közeli Kakavos nevű kitermelőtelep sajnos már 1934 óta nem működik, pedig magnezit még jócskán föllelhető a sziget földjében.

Évia lakóit a IV. században Kr. e. már a jón törzshöz számították, mely törzs jellegzetességei nagyon is megfigyelhetőek főleg az északi rész lakóin (világosabb bőr, haj, világos szem, magasabb termet). A lakosság persze időközben bevándorló idegenekkel és görögökkel is bővült, ilyenek voltak az avantesek majd az 1920-s népcsere törvény nyomán bevándorló és itt letelepedő Kis Ázsiai görögök.



Kastri sziklái, Kria Vrisi partja észak Évián, ókori Kirinthos helye
(kép eredete: http://www.digital-camera.gr)

Az ókorban legnagyobb jelentőséget Khalkisz és Eretria kapott. 506. Kr. e. Khalkiszt és a sziget nagyobb részét az Athéniek elfoglalták, később pedig az egész sziget az uralmuk alá került. 446-ban megkisérelték ugyan e sziget lakói függetlenségük kivívását, de eredmény nélkül; 411. végre sikerült a spártaiak segítségével önállóságukat kivívniok. A Kheroneia melletti ütközet után, a többi göröggel együtt makedóniai uralom alá jutott; ennek bukása után pedig 194-ben római birtokká vált és eleinte Makedónia, később Achája provinciához tartozott. A bizánci birodalom bomladozása közben, 1205. lombardiai nagyok kormányozták; 1351. velencei és 1470. török uralom alá került, a mely alól csak a görög szabadságharc mentette föl 1829-ben. Jelenleg Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz és Halonezosz szigetekkel együtt külön nomoszt (kerületet) alkot 4200 km2 területtel, (1889) 103.442 lakossal. A kerület 4 járásra (Khalkisz, Xerokhori, Karisztia és Szkopelosz) van fölosztva. A nomosz székhelye: Khalkisz (Chalkida).