Samohraki szigete 2. nap

Samothraki valóban egy misztikus sziget. Nem hasonlítható a többihez, hisz az Égei tenger, ugyancsak északi részében fekvő Thassos, teljesen zöld és turistáktól hemzseg, míg Samothraki-nak több mint a fele teljesen kopár! De annyira kopár, hogy semmi zöldet nem lehet felfedezni kilométereken keresztül! Ez főleg a Thassos és Chalkidiki felőli felére érvényes, míg a töröki vizek felé eső oldalán már vannak erdős részek. Más szigetek átka a tömegturizmus, Samothraki baja pedig a túllegeltetés. Igen, igen, a túllegeltetés! Furcsán hallatszik, de mégis igaz. Bizonyos állami segélyek miatt, melyet a kecsketenyészetre adtak, annyira elszaporodtak a kecskék a szigeten, hogy néha úgy érzem, ez a sziget a kecskéké és mi vagyunk itt a vendégek! És ennek megfelelően ugyan mi a sziget jellegzetes étele? A kecskehús, mindenféleképpen elkészítve, annyiféleképpen, hogy már kitalálni nem lehetne újabbat! És persze, értenek is hozzá! Tehát aki Samothrakira jön, megízlelheti a finom mediterrán kecskesültet !


A sziget Éviához képest nagyon kicsi és bármerre menjen is az ember, megvan a jellegzetes "sziget feeling", annak minden romantikusságával. Vagyis: a horizont háromnegyede majdnem minden esetben tenger! És milyenek a naplementék! Varázslatosak! Az egész horizont vérvörös és narancssárga, majd fokozatosan felveszi a lila minden árnyalatát. És a sziget TISZTA!! Hol vannak az Éviai út-menti szemetek, melyekért ég a pofám minden évben, pedig nem én dobálom el őket.. Itt gyakorlatilag nem láttam eldobált szemetet. És érdekes, hiába hullámos, szeles valamelyik part, nem telik meg a tengerből kimosott jellegzetes hordalékkal. Ki tudja, hogy van ez? Vajon valóban az istenek fél szemüket a szigeten tartanák, ahogyan azt az ókorban hitték? Ez volt az egész trák vidék kulturális és vallási központja. Itt tartották a kabérok misztériumait, melyekről nem sokat tudni manapság. Ezek voltak az Eleusisi misztériumokkal együtt, a leghíresebb vallási ünnepei az ókori görög világnak. De nem is csodálom, hogy itt tartották őket, mert én is voltam a VATHRES-ben! De csak lassacskán..

Ami a turizmust illeti: nincs sok belőle, ez is 2 hónapra korlátozódik, pont mint nálunk, Évián. Itt viszont több az idegenforgalom és ebből pedig a tudatosabb fajtájú ember, a természetet szerető és arra vigyázó. A turisták zöme fiatalokból áll, akik imádják a sziget vadságát, érintetlenségét. A szigetet az igénytelen tömegturizmustól a köves, kavicsos partjai mentik meg, valamint az áramlatokkal teli, viccet nem ismerő tengere. Egyetlen homokos partja van, merre még nem jutottam el ebben a pillanatban, mikor ez a BLOG beírás születik.

Samothraki városa és fővárosa, vagy Chora, ahogyan a szigeteken a fővárost illetve a főtelepülést nevezik, a szigeten a fő viszonyítási pont, együtt a Kamariotissa nevű kikötővel. Ahogy a hajó lassan a szigethez közeledik, az éles szemű hozzáértő észreveheti a helyet, ahol a Chora van. Azért mondom, hogy hozzáértő, mert tudni kell azt, hogy a szigetek főtelepülései mind úgy épültek, hogy a tengerről ne legyenek láthatóak, a múlt századbeli kalóztámadások miatt. Viszont ma már nincs ilyen veszély, így a legtöbb település már kinőtte magát és megmutatkozik a tengeren utazó felé is. Samothraki nem annyira. A kamu annyira sikeres, hogy több generáció elteltével sem nőtte ki magát annyira, hogy a tengerről jól látható legyen. Fantasztikus helyen található egy erdő és több óriási sziklacsúcs között, tökéletes védelemben nemcsak a kíváncsi szemek elől, de a szelek elől is dugva. Picike település hihetetlen emelkedőn, aki reggel kenyeret akar vásárolni és a lenti részen lakik, felveheti a sportcipőjét és a napi joggingot letudhatja. Mi egészen a lenti részen lakunk, a főúton, ott ahová még bejöhetnek a kocsik. Pár méterre tőlünk már nem vezet sehová a kocsiút, így előttünk csak olyanok mennek el, akiknek valamiféle dolga van a közelben. Így is nagy a zaj, este képtelenség lenne aludni, ha nem lennénk minden este hullafáradtak. Nevető, viccelődő fiatalok járkálnak az ablak alatt, mindazok, akik a Chorába jönnek sétálni. Viszont a lakás 2 lépés a rendelőtől, ahol kisJorgosz dolgozik. Samothraki településből az út lekanyarog Kamariotissa-ba, a kikötőbe, ahol több üzlet, kávézó és happening szokott lenni, amolyan jellegzetes görög nyüzsi.

A tengert a hátunk mögött tudva, Kamariotissából balra és jobbra megy az út, a sziget két oldalára. Mindkét irányban megáll egy adott helyen, nem lehet körbejárni a szigetet, mert az ormótlan nagy hegy egyenesen esik egy ponton be a tengerbe. Mindkét irányban neves strandoknál ér véget az út, balra van a Kipous (ejtsd: Kipusz vagyis kertek, de fogalmam sincs miért ez a neve, mert egyáltalán nem emlékeztet kertre), jobbra a Pahi Ammos (Kövér Homok), az egyetlen homokos strand.
Én egyelőre csak a bal oldali részt tudtam valamennyire felfedezni. Chorából errefelé tartva, jönnek a látványosságok, érdekességek, sorrendben: az archeológiai rész, a Kabérok misztériumának a helye a naosszal és a misztikus ókori településsel, utána jön Therma, a meleg-fürdő, saját kis kikötővel, ezután a kemping, majd a Vathres, és a végén a Kipous. Mindegyik ezekből külön fejezetet érdemelne.

Érkezésem utáni második nap, mikor még kába voltam a fáradtságtól a fiúk felcipeltek a Vathres-be. Nem mertem nemet mondani, egyrészt könnyű Katát táncba vinni, ha maga is akarja :), másrészt nem ellenkezünk a srácokkal, mert rögtön letolnak :) és nagyon örülünk, hogy foglalkoznak velünk és együtt lehetünk. Nagy fiúk már, külön életük van, ritkán van erre alkalom. Szerencse mivel középsőnk dolgozott déli 2-ig, volt egy kis idő, hogy összerakosgassam darabjaimat, és valahogy normális állapotba kerüljek. Így elmentem a Vathres-be és büszkén jelentem, megnéztem belőlük kettőt! De mik ezek?

Samothraki egyik nevezetessége a Gyilkos patak, vagy görögül FONIAS. Hogy miért gyilkos? Sokan meghaltak itt már, nemcsak az a fiú, akinek a képe ki van téve az első vathres után a sziklafalba, márványkeretbe.. A vathres magyarul vízzel teli teknőt jelent. A Fonias egy erős sodrású patak nyáron, télen folyó, mely nagyon magasról érkezik és a szurdokban amolyan fél órás mászási köztesekben, természetesen kialakult medencéi vannak. Ezek a medencék nagyon magas sziklafalak között találhatóak, melyek simán, egyenesen és fenyegetően emelkednek a magasba és csak délben engednek be ide napfényt. A sziklák között vízesésként zubog be a medencébe a jéghideg víz, a sziklákon néhol olyan helyek vannak, ahonnan a bátor fiatalság ugrani szokott, így lesznek itt a balesetek is..

Az első medencét 20 perc alatt értük el, amiért duzzogott is a nagyobbik, mert ő úgy gondolta, katonás menetben felzavar bennünket minél magasabbra, de mi ámultunk, bámultunk és fényképezgettünk. Különben sem vagyunk már 20 évesek, de ha ezt mondjuk, megint csak kikapunk :) Így menegettünk lassacskán, csodálva az útvonalat. Sűrű nyárfaerdő között vezet fel a szurdokba az út, nagy sziklák között, ahol nagy köveken és köztük finom homokon kell menetelni. Elképesztően nehéz dolog, aki erre jön csak bakancsban vállalkozzon rá! Mi sportcipőkkel voltunk, de a finom homokba beragadtak a cipőink, a nagy köveken csúsztak. Rengeteg külföldi és görög fiatallal találkoztunk, ők már ismerik a helyet, fürdőruha és katonabakancs volt a trendi öltözet :) Az első medence látványától elállt a lélegzetünk, majd mikor beleugrottunk akkor még jobban, mert a víz jéghideg!! Szerencse, hogy a mászás után jólesett. A második medence felé vezető úton néhol bevallom, féltem, hegymászó múltam ellenére is. Olyan helyeken megy az ösvény, ahol pár száz méter magasból ráláttunk az első medencére és a körülötte lévő sziklákra, a fürdőzőkre, félelmetes volt.. Továbbra is homok az ösvényen, ami persze csúszik! Cédrusfák és bokrok mellett haladtunk el, majd megláttuk a második medencét. Ez még szebb volt, mint az első, habár a vízesés nem volt annyira lenyűgöző, de maga a medence! A színei és az alja! Egy helyen finom homok, mintha direkt a kövektől irtózóak számára lenne kialakítva, a másik felében sötét-mély, az alsó részében óriási lapos kövek, telis-tele napozó, dumáló, cigiző, ölelkező fiatalokkal, nudistákkal és lefele a szurdok káprázatos mélysége, több kisebb vályúval..csodálatos! Itt is fürödtünk, aztán lepihiztünk a kövekre és innen már visszafele vezetett utunk. Egyetlen családot láttunk, egy kisfiunk korabeli gyerekkel (12-13 év), magunkban gratuláltunk nekik, biztos ők is nekünk :) Én nagyon elfáradtam, mert a második medencéhez nagyon meredek volt a mászás, de gondoltam, csak én vagyok vele így. Ezután a KARYDIES nevű tavernába mentünk, mely a kempingtől csak olyan 5 km-re lehet és a legjobb taverna a szigeten a fiúk szerint. Itt bekecskéztünk, majd utána rémülten konstatáltam, hogy nem tudok felállni, a térdem bemondta az unalmast!! Haza is jöttünk olyan 8 körül és 9-kor kinyúltam, férjem 10-kor lekapcsolta fölöttem a villanyt.

Aztán másnap megtudtam a nagyfiúnk is este 8-kor a kempingben bevonult egyet pihenni a sátorba és másnapig nem is bújt már ki!! Ezek után már csak büszke lehetek magamra, hogy megmásztam két vathrest! Lehet a többit nem fogom látni, az idén biztos nem, mert nem merek nekiindulni a térdem miatt, de van vagy 8 belőlük és állítólag a legutolsó a legszebb!!!
Aki majd megmássza mind őket, az majd elmeséli a többit helyettem!!


A patak legalsó része


Az egész mederben vadul folyik télen a víz. Most csak benne gyalogolunk hegynek fel.


Homokkal borított ösvény.


R. nem ment fel ma a vathres-ekig, az első mélyebb medencécskében fürdik


Még bírjuk :)



Kissé izzadunk már:)



Az ösvény néhol ilyen sziklákba van vágva.



A frissen mosott kis fehér sportcipőm szürkén, de egyben került ki a megpróbáltatásokból:)


Megérkeztünk az első medencéhez.





A kicsi nagyon szenvedett, mert be is ment volna, félt a sötét, mély víztől, végül csak a szélén a sziklákon ereszkedett be derékig.


Felüdülés volt a jéghideg vízben úszkálni.


Így ugranak a szikláról a fiatalok és merészek.


Teljes kivirulás a jéghideg víztől:)


Ez én vagyok? Nem én vagyok?:)))) A fiúk mindenesetre nem tétlenkedtek amíg fürödtem:)) Fiatalok másznak a sziklára, ugrásra készülődnek.


Hú ennek fele sem tréfa, nagyon mélybe kell ugrani!


Sikerült!!

Az egyetlen kisgyerekes család rajtunk kívül.

Az első vízesés.

A fijjjúúk tovább hajtanak a 2. medence felé.

A magasban vezet az ösvény.

Második medence, második, kisebb vízesés.

Társaságunk fiútagjainak egy része.

A második medencében könnyebb a kisebbeknek a fürdés.

Fiatalok a köveken.


Trela kutyus is a bandánkhoz tartozik



Trela :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!