Octopus, a polip

Az Eviai tengeri élőlények közül a "legkívánatosabb" az octopus vagyis a polip. Persze ez a jelző csak akkor illik rá, ha a tányérban találkozunk vele. Rálépni esetleg már nem annyira kellemes. Szerencse ilyen extrém eset nagyon nagyon ritkán fordul elő. Az octopus szereti a köves, inkább sziklás talajt, valamint az eviai öböl felőli részen azt a szakaszt, ahol az alj hirtelen mélyülni kezd az öböl mélysége felé. Az a rész pont olyan, mint amilyen egy meredek hegynek a lejtője, no ezen a lejtős köves részen nagyon szeretnek a polipok ücsörögni. Itt már annyira mély a víz, hogy semmiképpen nem lehetne rájuk lépni, ők meg messze elkerülik az úszókat. Az octopus-t búvárruhában és kis szigonnyal felszerelkezve szokták vadászni, de a gyakorlott polip-vadászok elmondása szerint, nagyon nehéz őket észrevenni. Mesterei az álcázásnak, annyira bele tudnak olvadni a környezetükbe, főleg a köves részeken, hogy óriási gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki felfedezze őket. 
Az alábbi képen egy viszonylag sekély aljon ücsörög egy fiatal és bohó octopus, aki a búvár közeledtére ijedtében karjait virággá formázza. Nem tudja, hogy ő még túl kicsike ahhoz, hogy érdekes legyen a vadász számára.


Görögországban és főleg itt Evián csak 1-10 kilós octopusok vannak, nincsenek olyan óriásiak mint a Csendes Óceánban. Ezek a kis polipok azonban elég kellemetlenek tudnak lenni abban az esetben ha beléjük futunk. Ilyenkor rátapadnak az ember hozzá legközelebb eső testrészére és a tapadóikon keresztül olyan szorosan tartják magukat, hogy nem lehet leszedni őket. A középső részükön lévő tintazacskó alatt van a szájuk, amiben egy kis, de éles fog is van, ezzel harapdálnak is ijedtükben. Leszedésükre a legjobb módszer késsel középen elvágni a fejüket, a két szem között, a búvárok azt tartják, ugyanott ha beleharapsz, az eredmény ugyanaz mintha késsel vágnád ketté. No de ki meri kockáztatni, hogy az arcára tapadjon egy polip? Még egy módszer az, hogy a középső részén lévő zacskót próbáljuk kifordítani, vagyis ellenkező irányba kinyomni, ekkor elveszti a tintáját és a karjai elernyednek, le lehet dobni.
Bátor és vállalkozókedvű halászok állítják, hogy az ilyen kis octopusok, amikbe a mediterrán tengereken bele lehet futni, ha hagyod, hogy a karodra tapadjanak és nem idegeskedsz, egy idő után maguktól kiengedik a tapadókorongjaikból a levegőt és leesnek. A nyomok utána napokig látszanak az ember bőrén.
Görögországban nincsenek mérgező anyagokat kibocsátó octopusok, mint amilyenek az óceánokban fellelhető egyes fajták.
Mindenképpen ha valakit megharap/megszív egy ilyen rózsaszín jószág, jó utána a helyi egészségügyi központhoz fordulni, esetleges allergiás reakció elkerülése végett.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!